Hogyan lett egy fesztiválból és egy, a fesztivál helyszínén ünnepelt névnapból eljegyzési gyűrű?

Nyitott, barátkozó, társasági ember vagyok. Ezt mondják rólam barátaim és alátámasztja ezt életem is. Mindent szeretek, ami jó. Egészen egyszerűen, nagy kanállal eszem és élvezem az életet. Én bizony soha nem voltam rest elindulni egyedül az ország bármely pontján tartott fesztiválra. Vallom, az ember soha nincs egyedül. Sokan féltettek és féltenek ettől a mai napig. Bár szerintem akadnak jó néhányan, akik irigyek is ezért rám. Mert én még életem párját és átvitt értelemben, tehát közvetve ez által eljegyzési gyűrűmet is egy fesztiválnak köszönhetem. Hiszen minek köszönheti az a személy eljegyzési gyűrűjét, aki élete párját legjobb barátjával közösen ünnepelt névnapján, az ország egyik legismertebb és legkedveltebb vidéki fesztiváljának helyszínén találja meg? Kizárólag az általa kedvelt fesztiválnak? Vagy a véletlennek? Esetleg a kettő összjátékának? A szerencse faktor is szerepet játszik ebben? Vagy elég hozzá egy rosszul felállított sátor és egy figyelmes személy?

A fesztivál helyszín, a jó barát és az eljegyzési gyűrű is elfér egymás mellett?

Az ünneplést követően barátom vette észre, hogy az általam felállított sátor nem stabil. De egyikünknek sem volt már ereje, hogy bármit is kezdjünk vele. Ekkor jelent meg életem párja, aki figyelmesen helyre igazította a gubancot. Másnap kiderült, szomszédok vagyunk. Sok időt töltöttünk együtt azon a héten. Élveztük egymás társaságát. Utána is sokszor találkoztunk. Barátaim pedig nyitott szemmel figyeltek minket. Aztán megjósolták, ami egy évvel később be is következett. Ugyanazon a napon, ugyanazon a helyszínen és ugyanazon barátom társaságában húzhattuk kezünkre eljegyzési gyűrűnket. Azt az eljegyzési gyűrűt, melyet a mai napig boldogan viselünk. És három gyermeket nevelve is képesek vagyunk figyelni egymás szabadságára. Megbízunk egymásban. Tehát nálunk szabad a barátokkal bulizni, fesztiválozni a házasság keretei között is. Gyermekeinket is az emberek iránti fogékonyságra, szociális érzékenységre és bizalomra neveljük. Valljuk, hogy ezek az élet legértékesebb kincsei és kizárólag ezek mentén érdemes és lehet élni.