Hogyan és miért lett életem büszkesége a több évtizede tulajdonomat képező gyémánt eljegyzési gyűrű?

Hogy erre a kérdésre válaszoljak, hosszú fejezeteket kell visszalapoznom életemben. Amikor párom előállt azzal az ötlettel, hogy ő gyémánt eljegyzési gyűrűt szeretne, előbb azt gondoltam, kiszállok a kapcsolatból. Aztán belenyugodtam sorsomba és belementem a kalandba. Ötvöstől ötvösig jártunk, még végre megtaláltuk az igazi kivitelezőt. Párom büszke volt az általa viselt gyémánt eljegyzési gyűrűre, én kevésbé. Már több éve egyetemi tanárként dolgoztam, amikor ez megváltozott. Egy kedves szakdolgozatot író tanítványom érdeklődött, hol csináltattuk ezt a csodát. Boldogan kísértem el őt és jövendőbelijét abba az ötvösműhelybe, ahol a mi gyűrűnk ötlete és kivitelezése megszületett. Az ötvös művész még emlékezett rám és őt is boldogsággal töltötte el, amikor a kezemen meglátta a viseletet. Magukra hagytam őket és tanítványomat legközelebb az esküvőn láttam. Hálás volt és elégedett. Természetesen nem felejtette el megköszönni az életre szóló kincset. Azóta is emlegeti, ahányszor csak találkozunk. És kapcsolatban vagyunk, mert ma már együtt dolgozunk.

De hogyan is hatott tanítványomra a gyémánt eljegyzési gyűrű?

Mondhatom, érdekesen. Amellett, hogy az angol tanszék oktatójaként éli az életét, hobbiból gyémánt eljegyzési gyűrűket készít fiatal házasulandóknak. Mivel a gyémánt eljegyzési gyűrűkre nem túl nagy az igény, egyéb gyűrűk és ékszerek készítésével is foglalkozik. A mesterséget pedig természetesen az ő gyűrűjét elkészítő ötvösművész mellett sajátította el. Tehát mondhatom, nekem köszönhetően két lábon áll. Éli az életét és virul. Ma már annyi a megrendelése, hogy óráinak számát is le kellett csökkentenie. Mert mint minden ember, ő is csak egy helyen képes teljes hitelességgel helytállni. Az pedig számomra teljes mértékben érthető, ha az ötvös munkát és az ékszerész műhelyt választja. Én is ezt tenném, ha értenék hozzá és lenne megfelelő kézügyességem. De én ezt a talentumot nem örököltem. Sőt! Vele ellentétben még ki sem fejlesztettem. Ma már tudom, hiba volt. Biztos megtenném, és valakinek úgy, ahogy ő nekem, én is nagyon megköszönném.